Reggel fél 6-kor arra ébrdtem, hogy mike mellettem a győri mogyorós nápolyit majszolja, nem kis buzgósággal, és zajjal! :P Jól kezdődik a nap. Épp próbáltam volna visszaaludni amikor a határőr dörömbölt, hogy elkezdtek dolgozni, és mehetünk leadni az útlevelet. Persze mi ki se láttunk a fejünkből, Ő meg sürgetett minket, nem tudtam miért. Ott is elsőként végeztünk. Már-már hihetetlennek tűnt.
Jött is utána, hogy minden rendben, ne izguljunk gyorsan átjutunk, én mondtam, hogy nem izgulunk, mivel minden rendben van velünk. Szerintem, nem értette, mert mondta, hogy a kocsit is Ő fogja átvizsgálni, és rendbe lesz minden. Nem tudtam már mit kitalálni, így megköszöntem, amire persze Ő a honoráriumát kérte. Nyújtottam neki egy megmaradt pólót (csak hogy a színvonalat mutassam Mauritániában és Maliban csak a nagyon szimpatikus emberek, és akik maguktól önzetlenül voltak segítőkészek kaptak pólót) és nem kellett neki. Bezzeg az Euró szót ismerte. Adtam neki egy 5-öst, erre mutatta, hogy ez itt mindenkinek lesz. Meg a nagy …..Ha lett volna bármiféle emberi jogunk azon a területen, akkor biztos elküldöm a fenébe, de így kénytelen voltam adni neki még egy 10-est, amire még rálicitált, de gondolom rajtam már látta, hogy inkább visszaveszem amit adtam, és ott pusztulok meg minthogy még adjak, ezért még mike kalapjára lecsapott, de Ő ezért elküldte a ***. Ismét rossz lóra tett, így a végén a pólóval távozott. Persze mondta, hogy nagy barátság, meg kérünk-e teát vagy kávét. Én csak mosolyogva nemlegesen bólogattam, és szidtam mint a bokrot! :D
Azonban ettől a ponttól fogva tényleg semmi problémánk nem volt, nem pakoltattak ki minket, nem kérdezősködtek, csak intettek hogy mehetünk. :)
A kompunk egy ausztrál gyártmányú rapid komp. Jet hajtóművel felszerelve, mint egy jetski. Csak ennek a tolóereje 35Knewton. :) Nem nagy, de 35 perc alatt Európában van, 10 éves, de belül teljesen tipp-topp.
Indulásig még egy jó 40 perc volt vissza ekkor, ezért körbejártuk, megnéztük a vám mentes boltot, ahol cigit órát parfümöt és csokit lehetett venni az alkohol mellé. Semmit nem vettünk, helyette inkább kerestük a megfelelő helyet ahol nem fújt a légkondi. 11 fok volt kinn, nem is értettük miért ment a légkondi. A cigiárus előtt ültünk le ahol óriási volt a forgalom. Feltűnt, hogy mindig ugyan az a három ember vesz 10 csík piros marbit, majd a lépcsőházban nagy munkával a malaclopójába rejti, és usgyi ki a kompról majd vissza. Elég feltűnő volt, de gondolom a látszatot fenn kellett tartani. Ebben az országban nincs lehetetlen, hisz mindennek megvan az ára, de erről majd inkább miután hazaértem írok egy kis érdekes beszámolót.
Fél órás késéssel el is indultunk és 50 km/h sebességgel repültünk Spanyolország felé. Kompról ki, egy kis bratyizás a sorban állva egy marokkói jeep-essel, és egy Range Rovre Sportot vezető csajjal aztán át a határon. Végre biztonságban, fehér emberek között. Sok volt ez a 21 nap Afrikában, nagyon szép de elég volt ;)
GPS-be bevéstem Gibraltár címét és elindultunk.
Persze a térkép nem volt jó, változott a forgalmi rend, így egy kis csavargás után megtaláltuk a Gibraltári határt. Angol határőrök következtek, akik megörültek hogy tudunk angolul, és kicsit kérdezgettek a rallyról, hogy minden rendben volt-e afrikában, de tiszta jó szándékból nem pedig hivatali célból. Jahh igen azt mi is észrevettük Mauritániban, hogy valami történt a világban, mert hirtelen 10-szer több katonai ellenőrző pont lett az utakon, és előkerültek a fegyverek a katonákon. Kérdezgettek a fekete lányokról, hogy nem próbáltak-e velünk hazaküldeni kisgyerekeket. Úgy látszik ez szokás mert tényleg próbáltak, a faluban ahol az adományruhákat kiadtuk. Míg én aktivitiztem a falu főnökével Mikenak próbálta az egyik anya odaadni lányát, hogy vigyük el magunkkal. Elég szomorú. Rettentő szegények, semmit nem dolgoznak, betegek, alig vannak öregek. A szülők egyetlen esélye, ha minél több gyereket megpróbálnak felnevelni, és annyi gyerek majd csak el tudja őket látni. Nagy számok törvénye alapján van rá esély, de amúgy nem sok. Egészséges kisgyereket, vagy felnőttet alig látni.
De vissza Gibraltárhoz mert erről majd az összefoglalóban.
Elsőként az Európa pontot vettük célba, útközben próbáltunk parkoló helyet találni, de ez a Gibraltár egy második Monacó. Egyirányú szűk meredek és zsúvolt utcák, csak itt még rengeteg a robogó is. Azt kell mondanom, hogy a robogók nem segítenek a helyzeten, sőt! ,)
Természetesen nem lett parkolóhely, így a kicsi kocsival végigforgolódtunk a sikátorokban, kirobbantott alagutakon. Megálltunk a helyi plázson, ami pont a szorosra néz, ami előtt az óriási tankerek és konténerszállítók sorakoztak.
Az Európa pont után megérzés alapján elindultunk a makákók irányába, hisz ez volt a fő ok, amiért jöttünk, etetni akartunk! :D
Kicsit meglepődtünk a 21 Eurós belépőn, de ha már eljöttünk idáig, akkor nem sajnáljuk magunktól, főleg, hogy a ******* határőr hasonló nagyságrendű összeggel csonkított meg minket.
Először nem igazán akartuk elhinni, hogy erre a sziklára fel lehet menni kocsival, de hát a kis Daisy sérült difivel igazán kedvelte az utat, csak úgy recsgett ropogott a hátulja. Valószínűleg akkor jöttek szét a lamellák, mart azóta egyre jobb a hangja.
Kaptunk a jegy mellé egy kis térképet, amin jelölve volt a majom zóna. Megbízható majmokhoz méltóan ott vártak minket a templomba járó ruhájukban. Megálltunk, és már el is lepték a kocsit. Először csak résnyire leengedett ablakon keresztül etettük Őket, meg fényképeztük. Kiváló termék a TS Value háztartási keksz, a majmok szerint, bár ne utáltam meg volna ennyire az út során :D De ennél nagyobb hévvel osztogattam nekik.
Gyűjtöttünk egy kis bátorságot és elkezdtünk kiszállni. Először mike, erre az összes az én oldalamra jött. Elzavartam a visszapillantóról a majmokat majd elkezdtem kiszállni, de amint kiléptem a hátamon beugrott egy a tetőről a kocsiba, célirányosan a kekszes zacskót megragadva. Megfordultam, amire megijedt, és óriási rikoltozásba kezdett. Féltem, hogy kárt tesz a kocsiban, vagy mást is magával visz ezért inkább félreléptem, és mögéütöttem. Persze ugrás közben még visszanyúlt a zacskóért, és kirántotta az egészet, ami körém a földre hullott. Azonnal körülöttem termet vagy 20 makákó. Persze közben mike hangosan röhögött, meg a kekszet sajnálta :D Még egy kicsit bohóckodtunk velük és elindultunk megnézni a többi látványosságot. Barlang, vagyis inkább barlang rendszer, mert az egész szikla szét van fúrva. Állítólag 33 mérföld hosszan húzódik benne a vájat.
Igazából a kilátás és a látvány volt amiért igazán megérte felmenni.
Délután fél 3-kor ismét kis országunkat vettük célirányba. Belőttem a GPS-t 3 kitérőt közbeiktatva: Cassis-t, Saint Tropez-t, és a Garda-tót.2950 km. Úgy döntöttünk hogy felváltva fogunk vezetni, mindig két tankolásnyit vezetünk (5-600km), és váltunk, és próbáljuk végignyomni Európát. Mike kezdte a vezetést. Granada hegyein a kocsi nem nagyon akart menni, nem volt benne erő, a kamionok előzgetek minket, így mivel ugyis tankolni kellett cseréltünk egy légszűrőt is, bízva benne, hogy megjön az erő. A Tankolást kannákból végeztük, mert a puttonyban lévő 60 liter gázolaj is eléggé visszatartja a kocsit, persze én a légszűrőre fogadtam.
A tankolást sikerült igazán szerencsétlenül végrehajtanunk. Eddig ezek során egy csepp sem ment mellé, de most először a nyakamba borult egy szép adag a tetőről, mert belefújtam a csőbe, majd sikerült beszívnom egy másik adagot amikor megszívtam a csövet. Azóta is a gázolajtól bűzlök, vagy már csak képzelem, hogy azt érzem ! :P Persze nem fért bele két kannányi így még ott is sikerült kiönteni, csak mert nem figyeltünk. Teljes volt a fejetlenség közöttünk. Igazán szerencsétlennek éreztük magunkat, vagyis inkább bénának. Ott álltunk mint két szerencsétlen bokáig a gázolajban :P
Gyorsan el is tekertünk onnan. A légszűrő csere meghozta a várt eredményt, azokon a dombokon ahol előtte a kocsi nem akart felmenni csak 3-ba, nagyon füstölve, most 5-be 110-el aláztunk mindenkit.
Ez volt az utolsó szakasza Mikenak, leálltunk tanakolni, meg vacsorázni. Mike marhát evett, és meg nyulat. Biztonság kedvéért egy kávéval zártam a vacsit. :D
Elsőre úgy volt, hogy én is két tankolásnyit vezetek, de Mike olyan mélyen aludt mellett hogy nem volt kedvem felébreszteni. Sikerült túlkerülni a mélyponton, és reggelig vezetni. Mire átadtam volánt már csak 1600 km volt vissza.
Ákos
