A reggeli közbe, megbeszéltük, hogy most már ideje lenne rendbe tenni a kocsit a hazaútra. Az index volt az egyik legnagyobb probléma, de a hátsó üzem anyag tartályok tartó sodronyai közöl is leszakadt az egyik pár napja. Szóval volt munka. Szerencsére volt nálunk egy kapcsolási rajz, amin meg tudtuk lesi, hogy kb hol lehet az index relé. Meg is lett hosszas próbálkozás után melynek során nem lehetett életet lehelni bele. Meg kellett szüntetni az elakadás jelzőt, hogy inkább index legyen hazafele. Egy probléma megoldódott, a kanna tartó szintén. De mivel pár napja érdekes zajokat hallottunk a bal első kerék felöl így aládobtuk az emelőt, hogy meglessük mi lehet a baj. Ekkor egy elég nagy sokk ért minket és mindenkibe meghűlt a vér. A kerék kb 1cm-t lötyögött a csapágyon. Na most mi lesz. Csak elméletbe tudtuk a működési elvét, de még senki nem látott egy ilyen kapcsoló agyat szétszedve közülünk. Szerencsére befutott egy másik csapat aki részben már látott ilyet. Sajnos 2 torx bit fej elgörbült egy pedig eltört a kapcsoló rész leszerelése közben, de végül is sikerült újra zsírozni a csapágyat, és ráhúzni. Most szépen fut, és nem lötyög.
Délután ismét hívtunk egy szakadt taxit, hogy vigyen be a dzsungelbe a kézműves piacra. Na itt aztán voltak dolgok, Ákost már majdnem megverték az alkudozás miatt. De persze miattam volt (mike), mert annyira rámenősek itt némelyik árus, és persze meg is ismert, mér névről. És mindig kiabált utánam, hogy „Hey My friend” néhányan tudnak angolul, de főleg franciául beszélnek. A lényeg az volt, hogy ez az árus, el akart nekem adni 2 nyakláncot, de sokalltam azért 25E. Amúgy 50E ról indultunk. Aztán mivel nálam nem volt 20E papírba, így Ákostól kellett volna kérnem, de nem adott mert sok érte. (valóban sok) Aztán már a kezembe adta zacskóba, de én nem fizettem, mert nem volt mivel. Aztán egy másik árusnál sok más dologal együtt megvettem 10E-ért szinte ugyan azt. De folyamatosan azt mondta, hogy az övé az eredeti és azért drága. De mi lehet hamis egy csigákból készült nyakláncon, ezt már akkor sem értettem. Minden esete a végére valami miatt Ákost utálta meg. Aztán egy másik árusnál Tádé következett, ott is Euróban fizettünk, csak sajnos a váltási tranzakció árát kifelejtették a kalkuláció alatt, és így a kialkudott árat sem kapták meg, ha visszaszámolják. Kb 40 percig zaklatták, hogy akkor cserélje vissza, na de ilyet mi nem csinálunk. Ők voltak a hülyék. Aztán Ákossal elmentünk megnézni a helyi a szobrokat. Na ott jó fejek is voltak, az alkuba be kellett dobni az egyik JCB-s sapkát is. Végül vettünk is 2 db jó 1méteres szobrot. Több Eutót hagytunk ott ketten, mint amit beszednek egy hét alatt. :) Mellesleg Ákost eléggé elkapta ez az afrikai cuccok gyűjtésem, jelenleg a szobába számtalan ilyen dolga hever szerte szét, nem is tudjuk, hova tenni őket, mert lassan már eléri a kereskedelmi mennyiséget ha ez még nem lenne az. A mai jótékonysági ceremóniáról le is maradtunk, úgy döntöttünk, mi inkább saját kezűleg adjuk azoknak akiknek kell, és nem így, mert a vízhangból ítélve itt valami nem stimmelt. Sajnos részleteket nem sokat tudunk, de még biztos lesz valami a hirekból odahaza ebből, az biztos, mert elég hangos szóváltások voltak. Kiderült ugyanis, hogy a korház, ami kapja a sok cuccot, az egy magánklinika, ekkor be is fejezték a lepakolást a kamionról. Sajnos további részletekkel nem szolgálhatunk, mert nem voltunk ott, és feleslegesen nem terjesztünk semmit.
Az eredeti terveink szerintem a 17. napon vagyis holnap reggel indultunk volna vissza, de sajnos annyi cuccunk van, hogy nem volt kedvünk, és időnk sem bepakolni a kocsiba, így a holnapi napot még biztos itt töltjük, valószínűleg a korábban említett medencés olcsó hotelbe, de ez már egy másik nap másik történet…
mike
