Desert Angels' Blog

Tegnaphoz hasonlóan, ma is a tengerparton kezdtem a napomat kis átmozgatással és fürdéssel a 17 fokos vízben. Utána összepakoltunk mindent és továbbindultunk. A ma esti kiffai auberge az egyetlen, ahol a két kategória hivatalosan is közös szálláson alszik.
Tíz óra magasságában indultunk el a kempingből. Az első stáció a főváros jó úton történő elhagyása volt. Tájékozódás szempontjából végig a két hét folyamán ez jelentett nehézséget, mivel a GPS térképünk úthálózata Mauritánia (és később Mali) vonatkozásában is hulladék volt.
Nouakchottot elhagyva DK-i irányban autóztunk 250 km-t a „halottak városáig”, Alegig (itt öltek meg két franciát tavaly). Az eleinte tiszta homoksivatagot lassan a füves, fás ligetes váltotta fel, a dombokon továbbra is homok, a völgyekben pedig szavanna. Aleget követően magunk után hagytuk a dimbes dombos vidéket, és 200 km kopár sík puszta következett. Az út melletti falvakra az iszonyatos szegénység, a tapasztott sárkunyhók, rozsdás fémlemezek, a rengeteg szemét és trágya volt jellemző. Az út mellett folyamatosan szabadon kószáló tevéket, szarvasmarhákat és kecskéket láttunk, rengeteg volt az elütött állat is, néhol száz méter alatt tíz felpuffadt dögöt számoltunk össze. Ez a vidék nem sok ragadozó állatnak adhat otthont, hiszen a kecsék őrizet nélkül szabadon vannak és az útszéli dögökből sem evett semmi.
A Kiffa előtti utolsó 150 km ismét sziklás hegyes vidéket érintett. Egy hágón való átkelés közben még felfelé menet, ’60-es évekbeli csotrogány kamionok karavánját kellett megelőzni a szűk hegyi szerpentinen. Ezek a monstrumok kb. 6 méter magasra vannak felpakolva, az árut hálókkal és ponyvákkal szorítják le és arról lehet megismerni őket, hogy mindjárt ledőlnek az úttestről.
Ahhoz, hogy hű képet kapjunk a kiffai kempingről, egy futóhomokos, kecskeszaros, rozsdás dróttal körbekerített dombot kell magunk elé képzelni. Megérkeztünk után beálltunk a Bud Spencer Team sárga mikrobusza mellé, Viktorék meghívtak minket egy finom kolbászos rántottára ami igazán jól esett a sok konzerv után. A táborban volt egypár illetékes is, akik este kipecsételték az útlevelünket Mauritániából, jóllehet a Mali határtól még 150 km szavanna választott el minket. Az este folyamán még meghallgattunk egy se füle se farka értelmetlen beszédet a főszervezőtől és Iduomutól, újabb lehetőséget biztosítottak, arra, hogy pénzt adjunk nekik, de most az egyszer nem jött be, megúsztuk az IFA-t. (Eddig, na de van még egy return jegyünk Mauritán földön.)