Desert Angels' Blog

Elindultunk Essaouira város fele, állítólag nagy hippi város. Az autó difije reggel nem recsegett ugyanis nem volt üzemi homérsékleten, de ahogy elérte ismét recsegett ropogott. Egy helyen tudtunk venni automata váltó olajat, amibe elvileg van tapadás gátló ami most pont nekünk kellene. Na de nem tettük ám bele, mert amikor idefele jöttünk akkor kifolyt az összes olaj, és mindig a hozott motor olajjal pótoltuk, és azzal nem volt semmi probléma. Így hát beleöntöttük azt. Pár 100 Km után és persze pár 100Km szerpentin után érezheto lett a javulás. Már lehetett kormányozni! :) A nagy recsegés megszünt, illetve csak kicsit van jelen. Sajnos a probléma az, hogy az elso olaj beleégett és amíg nem lesz szétszedve és rendesen összerakva, addig nem is lesz jó. De ezt már csak otthon szeretnénk elvégezni.
A mai 640 km 7 óra alatti teljesítése Agadir után realizálódott bennünk, mert az addigi kétsávos út szerpentines útba váltott. Agadir Maroccóban a nagy választópont, ez olyan mint Szerbiában Belgrád, míg ott Belgrád alatt jön az igazi Balkán, itt Agadír alatt volt az igazi Afrika. Agadírnál hírtelen megjelentek az új autók, a szemetes autók, amik az utcákról gyujtötték a szemetet, tiszta utcák, és persze a kétszer drágább üzemanyag.
A táj amúgy gyönyöru, a tengerparti kacskaringózás eléggé lefárasztotta Miket, de szerencsére én tudtam élvezni a látványt. Kicsit fájt is a szívem, 2 napon bellül itt kell hagyni az egészet. ?
Út közben kétszer megálltunk fótozni, meg jó néhányszor tankolni, valamiért megnott a kocsi fogyasztása, valószínuleg már igen csak menne haza ;) de nincs ezzel annyira egyedül, bár ez a civilizált Afrika teljes mértékben elviselheto, a maga téli 20-25 fokjával :p
Essaouira városát 6 óra körül még világosban elértük. Ennek örömére Mike egy 40 méter hosszú pocsolyán keresztül a kétsávos úton lemosta Daisy-t, aminek a belso sávban haladók (helyi merci taxik )lehúzott ablakkal nem nagyon örültek. Lényegében mindenki a belso sávban ment rajtunk kívül, ezért mindenki minket akart megverni! ? Mutogattak kiabáltak, de mi csak toltuk az arcukba a vizet, szó szerint. Dimitri is élvezte a látványt eloröl a motorról! Sajnos késon vettük észre, hogy a járdán a kuka mellett, ami mellesleg az úton volt és ki kellett kerülni, ment 2 ember. Hát szerintem az O zsebükbe joggal nyílott ki a bicska, merthogy alsógatyáig eláztak az is biztos, de nem tehetünk róla. Mi a kijelölt sávunka mentünk, és még a sebességhatárt is betartottuk. (kb 50-el mentünk a 20cm vízbe)
Megérkezve a városba, kinéztünk egy hotelt. Sajnos megint csak a luxus változat maradt fent a rostán. :) Így most itt lakunk.(www.miramaressaouira.com) elvileg 3 csillag, de mivel most készült el, sot van része ami még nem is, így most kinézetre 5 csillag körüli. Sajnálatos de a WIFI rendszer az egyik ami kimaradt, a másik pedig a szauna. Viszont van medence, és ami a legfontosabb, meleg víz. :) Kilátás elég pazar, a szoba az óceánra tekint, ami kb 50 méterre van.
Gyorsan elfoglaltuk a szobát, és már indultunk is vacsorázni az óvárosba, ami kb 500 méterre van. Város a városban, egy teljesen más atmoszféra. Persze azonnal megtaláltak minket az árusuk, és hogy, hogynem egy Breitlinget akartam rámsózni 80 Eur-ért, amit elso körben 20-ra le is alkudtam, de holnap visszamegyek, és 8 Eur-ért elhozom ;)
Elég sokat mászkáltunk a bazárban a zsebeinket bevarrva az óriási forgatagban, ahol természetesen egy úriember felajánlotta a segítségét, hogy körbevezet, és elvisz minket egy jó étterembe, de nekünk nem kellett a segítsége, túlságosan tenyérbemászó és megggyozo volt a stílusa, így magunk találtunk egy kis éttermet.
Ismét halat vacsoráztunk, immáron 4 napja folyamatosan, de valahogy nem tudjuk megunni, és még mindig nem értünk az étlapok és fajták végére, de most már váltanunk kell a tevére! ;)
Dimitri próbált egy polót venni, mivel poló nélkül jött egy polárpulcsiban, mert lusta volt lemenni a motorhoz, de az itteni XXL-es méret kicsinek bizonyult neki.
Amugy dimitri egy 35 év körüli bukaresti muszaki igazgató, egy autótermék gyártó cégnél. Szegény még 2 hétig marad itt Marokkóban nyaralni a feleségével, miután mi lelépünk. Teljes együttérzésünk az Övé, ezért a kellemetlenségért :P
Hosszas töprengés után úgy döntöttünk most kihagyjuk Marakest, mert mindenki azt mondta egy nap nem elég rá, meg így legalább lesz miért visszajönni, és holnap dél körül elindulunk Tanger felé és holnapután már remélhetoleg Európában leszünk, ahol a visszamaradó 2700 km-t 3 nap alatt letekerjük.
Valószíneleg ez ido alatt már nem nagyon fogunk blogolni, esetleg még holnap, de ezt nem tudjuk megígérni!

mike & Ákos