Végül is nem maradtunk még egy napot, mivel úgy véltük ha dél körül elindulunk, akkor még egészen jó távot meg tudunk tenni. 8-kor keltünk és meglepően jó svédasztalos reggelivel vártak minket az étteremben. Mikera rá sem ismertem, csipás szemei közé, vagy inkább alá a szájába, mit egy teve töltötte a tojás, péksütemény lekvár tea kombinációt, persze nem sajnáltam tőle,hisz kemény marokkói dirham köteget csengettünk ki a szállásért, aminek bár a leírásában szerepelt a szauna, gőzfürdő, medence, de a valóságban csak a medence volt még kész. Mivel a hotelben csak marokkói stuardessek voltak rajtunk kivűl, és ők hidegnek találták a vizet, ezért csak mi édes hármasban nem áztattuk szét magunkat a medencében. :D
Helyette én elfutottam pénzt váltani, aztán nekiindultunk az óvárosnak, a bazárnak. A tegnap esti séta során valahogy megtalált valamivel minden árus, de csak egy valami keltette fel az érdeklődésemet, egy Breitling karóra. Még ott helyben nagy alkudozásba kezdtünk. 80 Eur-ért próbálta rám ruházni a tulajdonjogát, a repülős órának. Persze ettől az összegtől azonnal a szívemhez kaptam, rosszullétet szimulálva, és gyorsan elosztottam 40-nel az összeget. Persze a rutinos öreg azonnal nevetésbe kezdett, aztán megegyeztünk, hogy felejtsük el az előző összegeket, mert mindketten tudjuk, hogy van néhány adás-vétel mindkettőnk háta mögött. Minden ilyen vétel ott végződi, hogy megkérdezi az eladó, hogy mondjam meg igazán, hogy mennyit ér meg nekem. Ilyenkor az eredeti ár 10-ét szoktam mondani, de most megkönyörültem és 100 Dirhamot mondtam (kb 9 EUR), amire ismét azt mondta, hogy nem, de tud adni egy másikat ezért az árért, ami lehet egy „arany” „Rolex”. Azonnal hátat fordítottam neki hisz nekem csak ez tetszet, igazi búcsús óra, amin a Holdról is látják hogy a Földön mennyi az idő. Két lépést nem tudtam tenni, és már jött is utánam, hogy vigyem el akkor 100-ért.
Nem hoztam el, mert ez még csak az első óraárus volt és a többit is meg akartam nézni, de legalább tudtam, hogy mennyi az amiért meg lehetne venni. Sajnos aznap este már nem találtam semmit, vissza pedig nem tudtam menni, így a mai nap délelőttjére halasztottam a vásárlást.
A vásárlást egy teázással kezdtük, ahova azonnal jött a hivatalos Police, Oakley talpas kereskedő árulni a portékáját, de mi sajnos csak órában utaztunk, de ez is pont volt nála, hisz addigra megszerezte az Omega importőri engedélyét is! :D Drágán akarta adni, ezért elküldtem, és el is ment magától. Dimitrivel ki is találtuk, hogy miért: Bár nincs szezon, de mégis csak nap eleje van, és a dealer nagyot akar kaszálni. Ha nem sikerül neki a nap folyamán, akkor este eladja kisebb haszonnal. Ebből kiindulva nem lesz búcsús órám, mert délben indulunk. És tényleg nem is lett. Amiket találtunk annyira silány másolatok voltak, hogy csak sirályt hajigálni lettek volna jók. De vettünk mást, de ez titok, mert ajándék lesz! :P
Délben ki-check-oltunk a hotelból Dimitritől érzékeny búcsút vettünk, jó kívánságok hadát árasztottunk egymásra és elindultunk ismét hazafele.
Útközben az egyetlen említésre méltó dolog, egy mór teknős volt, ami mellett elhúztunk, de mire mike megállt már elrohant! :D (Szerintem nem is teknős volt, csak egy teve sz***, de Ákos megint csak flash-elt. A következő 50-100km-en ezt kellett hallgatnom. Nem tom azt képzelte, hogy 110-nél majd, satuzok egy teknős miatt, amit ki se tudott volna hozni az országból :) )
Cassablanca irányába haladtunk, egész jó tempóban, amikor is elfogyott az út, és a forgalmat az épülő aszfaltút melletti földútra terelték. Több se kellett nekünk, azonnal elkezdtük előzni a kocsisort 90-nel kisebb porfelhőt ajándékul hagyva, de hisz a mi autónk, pont ezt az utat szereti továbbá a gumi szettünk is az ilyen fajta terepre való, és valószínűleg ez lesz az utolsó afrikai off-road szakaszunk. ;) Persze a mercis taxisoknak nem annyira tetszett, a dolog, de végre nem nekik volt jó a terep hanem nekünk, és ezt kellően ki is használtuk. :)
Sikerült út közben kinyomoznom, hogy Tangerből az utolsó komp Európába este 10kor indul, de egy órával előbb ott kell lenni, ezért mike elkezdte görbíteni a padlólemezt. Az meg is görbült,de a kompot lekéstük kb 10 percel, mert Tangerbe egy tartályszállító kamion oldalfekvésbe helyezte magát, nem kis közlekedési káoszt okozott.
A következő reggel 8 órás kompra megvettem a jegyet, persze itt is megpróbáltak átverni 10Euróval, de az öreg gyorsan belátta, hogy jobban számolok fejben, mint ahogy Ő azt a számológépével imitálja.
Beálltunk az első helyre, és elindultam fist szerezni, ami a kilépéshez kell, majd reggel. Jött is egy határőr segíteni, és önzetlenül 2 Euróért hozott is. Teljesen felhúzott, hisz egy ingyen járna, és még tartotta a markát. Hihetetlenek.
Kicsit pakolásztunk a kocsiban, hogy hátra lehessen dönteni az első üléseket, aztán aludtunk.
Másnap ismét kalandok vártak ránk, de ez már egy másik nap másik történet…
Ákos
