Desert Angels' Blog

Reggel felkelés, hát alvás nem volt sok. A sok kamion meg hangok, meg õrület..
6:30 rajt,  6:33 kor még éppen át tudtuk venni a mai itinert. Kis kajálás, persze a kocsiba már most se találunk semmit, mi lesz még késõbb. A kocsink jobb oldala kicsit jobban ül mint a másol fele. Elég rossz látvány, de valóban minden súly azon a felén van. Ha egyszer lesz idõnk, akkor némi cuccot átpakolunk.
Ma megnéztük az itiner szerinti elsõ pontkeresõ koordinátát. Oda is navigáltunk, kicsit kellett menni 20cm-es hóba egy szántóföldön. Hát elég rossz látvány volt amikor egy betû miatt vagy 100 autó szétvágja a vetést. Mire visszatérünk az országútra a rendõrség már várta a kocsikat. Az elõttünk levõ autót le is állították, mivel a helyi gazda kihívta õket. (Érthetõ) Szerencsére nem lett semmi gond, nem büntettek meg senkit, de valószínû más csapatokat már nem engednek be a területre. Úgy döntöttünk, hogy a mai pontvadászatot is abbahagyjuk és más dolgokkal foglalkozunk. Például azzal, hogy idõbe leérjük a komphoz.
Az autópályán haladva ismét összefutottunk a Budspencer team-el, mivel õk túrába mennek nekik amúgy se lényeg a pontvadászat, nekünk meg nincs idõnk foglalkozni vele, így egy darabig megint együtt haladtunk. Eldöntöttük, hogy megnézzük a híres Monacói F1-es autópályát. Hát azt nem találtuk meg, mert egy keresztezõdébe mi véletlenül rossz irányba kanyarodtunk, így ismét szem elõl tévesztettük egymást. Egyeztettük telefonon, hogy külön vállunk, na ami ez után jött az megváltoztatta Monacóról eddig tartott elképzelésem. Ott kezdõdött, hogy Daisy nem fér el az ottani utcákon, olyan meredekek az utcák hogy lefele nem szabad fékezni, mert elégnek a fékek. Motorfékkel meg lehet azért oldani. Kitaláltuk hogy letesszük a kocsit, és megyünk egy kört a városba gyalog. Napsütéses 10fok körüli lehetett az idõ. Jó is volt már az olaszországi ködös esõs nyirkos idõ után. Szóval valahol le kellett parkolni, az utcán sehol nem volt hely, mert mondenholt állt valami olcsó vas. Ezért egy mélygarázst kellett keresni. Egyet találtunk csak ami nem volt tele. De olyan szûk volt, hogy a bejáratot is csak valami babakocsiknak tervezték, meg lapos vasaknak. A magassági határ a kapunál 1,9 m re volt megszabva. A mi kocsink alapból 2m-es. De így megpakolva. Pont be tudtunk csúszni. A plafon és a felsõ lámpáink között még volt 5cm. :)
Találtunk egy helyet daisy pont be is fért kb centire. Elég brutál látvány volt egy ekkora vas a sok hobbit autó között. Szól a parkolás megvolt. A séta is érdekes volt, egyrészt mert nem volt hideg, másrészt meg azt a rongyrázást ami ott folyik az hihetetlen látvány. Járkálnak ott mindennel, anyukák ladroverrel bevásárolni, apukák meg lamborghinivel „dolgozni” csak tudnám minek, amikor az egész város nincs 3km. Meg a fõutcákon kívül máshol nem is nagyon fér el. És talán az utca végén már lehet kapcsolni egy 2. fokozatot. Minden estre a mi kis Daisy-nk pontosan beleillett ebbe a környezetbe. :)
Kb egy óra ott töltés után elindulás mert a komp az megy. Kitaláltuk, hogy magunk mögött hagyjuk a mezõnyt és lemegyünk egész Barcelonáig. Így is lett. Barcelona elõtt, gondolkodtunk, hogy hogyan is van az itiner, mikor indul a komp. Megnéztük a neten ls kiderült, hogy 16:30 kor. Szóval 16 óránk volt lenyomni kb 1000Km-ert. 2x álltunk meg 1-2 Órára pihenni. A pontgyûjtésre itt már esélyünk sem volt, hajtani kellett a komphoz.
A hajtásnak meg is lett az eredménye. Ugyanis bekövetkezett az elsõ mûszaki probléma mivel még mindig nem tudtunk foglalkozni pedig már kb 1500Km óta nyomja ki az olajt a hátsó difi. Valószínû szétnyomta a tömítést a kardántengelynél és amikor az forog az szépen szétfröcsköli mindenfele.. A kocsi alsó fele valamit a hátulja egy merõ olajpára. Illetve az alja nem csak párás, hanem kö keményen tiszta olaj.
Végül számtalan tankolás után leértünk. 14:30 ra. Meg is vettük a jegyet, kabinosat alvós, zuhanyzóst. Aztán akkor derült ki, hogy van egy másik társaság, akinél megy 23:00 kor is egy hajó, ami reggel 8-ra van a túloldalon. De ekkor már mindegy volt, mert jegyet nem váltanak vissza. Kb 50-60E val fizettünk így többet. Jött velünk egy marék bamakos csapat, fõleg külföldiek, norvégok, hollandok. A hajón mindenki tengeri beteg lett, kivéve ezeket a vikingeket, mert õk még a bárba is tudtak iszogatni beszélgetni. Mi meg inkább húztunk aludni, mert egyre rosszabb lett a helyzet a tengeri betegséggel.
Teltek múltak az órák (6 óra a komp) egyszer csak megérkeztünk Melilla-ba. Itt egy rakat papírmunka várt ránk. Külöm belépõ az egyéneknek és külön a kocsinak. A vámos átvizsgálta a kocsit, vagyis belenézett, kinyoitatta a hátulját aztán amikor látta, hogy egy szöget nem tudna bedobni, akkor röhögött egyet aztán mehettünk tovább. A kompon lévõ összes csapat összeállt egy nagy konvojjá, ebbe csak mi és egy Lada nívás csapat vagyunk magyarok. De rendesek, mert így mindig megvárnak, mert tudják hogy mi se tudunk hajtani meg a níva se.
A külföldiek nagyon szép gépekkel jöttek, és nem sajnálják õket. Van egy akkora Toyota LC, hogy Daisy is csak köszönhet neki . :)
Apropó hajtás, persze azért nem kell panaszkodnunk, mert a széles autópályákon a kocsi úgy megy 100 120-at hogy öröm vele menni. Pedig az egyik fele még mindig jobban va terhelve, de így sem húz, és nem kell összeszedni a kanyar vagy a fékezés után. Van egy csapat akik ezt nem tették meg, most nem tudnak (nem mernek) hajtani meg fékezni, mert elrántja a kormányt nekik. (miénk is ilyen volt amikor megvettük )Most köszön vissza az a sok pénz és idõ ami a futómû felújításra ment. Eddig még semmi motorolaj nem fogyott nálunk, és a többi olaj is megfelelõ szinten van. (kivéve a difit) van aki már több 10l motorolajt tankolt egy ilyen kocsiba.
Jelenleg a Maroccoba vagyunk messze a civilizációtól. Az egyik GPS koordináta pont mellett táborozunk. (GPS: N34 29.811 W03 19.554) Már minden csendes, csak én ülök a kocsiban és írom a blogot. A mezõny nagy része még csak most jön a komppal. Sajnos itt most nincs telefon térerõ, így nem tudom elküldeni most a blogot.
Sajnos a laptop töltése halódik, így veszélybe kerül a blog további írása is, de mivel a szükség nagyúr szóval valahogy meg lesz javítva az itt lévõ finom szerszámokkal.
A 4. napon azaz ma mûszaki problémák sorával indult, de ez már egy másik történet…..

A rajt után elhagytuk Budapestet és a 8-as út fele vettük az irányt. Sok sok néző volt arra fele, akik fáradságot nem ismerve megvárták az autókat és integettek nekik. Külön köszönet egy idős néninek, aki egy hatalmaz magyar zászlót lengetve integetett nekünk az udvarából. :)
Tovább haladva gondoltuk megnézzük az itiner szerinti első pontot, de az egy domb tetején volt, amire egy jeges földút vezetett. Mivel estére már Veronába kellett lenni, ami legalább 850km így azt a döntést hoztuk, hogy az összes pontot kihagyjuk, és nem kóricálunk az erdőkbe, meg a saras földutakon.
Így Ausztriát pár óra alatt letudtuk. Na ott valóban tél van. Fent a hegyekbe volt olyan hely ahol 30cm-es volt a hó. Persze az autópályán semmi. Az egész sógorékat tartós 100Km-es tempóval lehetett venni. Az autópálya olyan, mint az asztal, még fent a hegyekbe is. Itt sok csapatot utolértünk és elsuhantunk mellettük. A legtöbbjük túra kategóriás jármű volt. Pedig azt hittűk ők nem ezen az útvonalon jönnek, de akiket megkérdeztünk közülük, azok azt mondták, hogy azért, mert ezt ismerik. Az egyik pihenőnél ahol több autó összejött, beállítottuk a CB rádiónkat, mert ez idáig csak súgott zörgött. De most már OK az egész. Csak néhány csavaró nem oda volt csavarva ahova kell. :)

Aztán következett Olaszország. Cél a Hotel S Accardi volt. (GPS: N45 24.678 E10 54.177) 21:00 ra ott is lettünk volna, ha nem kezdünk el alternatív szállást keresni. Mivel mi nem vettünk részt a pontkeresésbe, így a rendezőség csak a cél előtt 20Km-el ért utol. Ők is csodálkoztak, hogy hogyan lehet egy autó előttük, meg mi is. :) De aztán kiderült, hogy ők Szlovénián keresztül jöttek, mi meg ugye nem. Mivel nem foglaltunk előre szállást sehol, mert nem tudtuk, hogy hogyan érünk a lefoglalt helyre így utolsó megoldásként a hotel parkolójába, kidobtuk a sátrat. :) Olaszországba nincs annyira hideg, mint otthon. :) Körülöttünk még kb. 20 kamion éjszakázott, akik folyamatosan cserélődtek, ami elég nagy hangzavarral járt.
Természetesen a verseny papírokat leadtuk, így továbbra is versenyben vagyunk. Reggelre sok versenytárs lett körülöttünk, voltak, akik foglaltak szállást de csak reggel 3 ra értek be, és 6:30 kor már rajt volt. Alvásból náluk sem volt sok.
Jelen pillanatban az A21 Olasz autópályán pörgetünk Barcelona fele.  Pár kilométerrel előttünk halad a Budspencer Bamako Team.
De ez már egy másik történet……

Ma este sikerült beállítani az autónk a kiállítási területre. Ekkorra már több mint 200 autó volt a helyszínen. Ez látványnak se volt utolsó. Amikor kiszálltunk, egyből az volt az érzésünk, hogy a többiek sokkal kevesebb cuccot hoztak, mint mi. Akkor kezdtük el nézegetni, hogy a többi hasonló kocsiból mennyire csinált, lowrider-t az otthonról hozott sok minden. A miénk a középmezőnyben szerepel ezen a téren.  Próbáltuk minimalizálni a készletet, így, sok minden nem került be, de mégis a belső tér plafonig van pakolva. Viszont nincs a tetőcsomagtartón semmi, illetve 2 otthon gyártott homokvas. Meglátjuk mi lesz.

A kaland elkezdődött...

(Bővebb információ a csapat oldalán található www.DesertAngels.EU )